Milyen gyakran esik meg veled, hogy valójában csak arra van szükséged, hogy ott legyenek veled és meghallgassanak, helyette pedig jönnek a jobbnál jobb ötletekkel és megoldásokkal?
Nagyon sokszor már az is hozzájárulás, ha elmondhatjuk, kibeszélhetjük és miközben mondjuk, halljuk magunkat és összeállhat a kép. Az mindig fontosabb, hogy támogató jelenlét legyünk, nem pedig “okoskodó barát”.
Sokszor ésszel, aggyal hamar megoldunk és továbblépünk. Esetleg megengednéd-e, hogy érzésedid is ott lehessenek, tart, amíg tart. Könnyedebben feloszlik, ha engeded, mintha elnyomnád. Minden lehetsz, hiszen a tudatosság és az egység mindent magába foglal. Mi más lehetséges ezen túl?
Egy érdekes videó hozzá: