Ki vagyok Én túl az elvárásokon és kontrollon? Mi fontos nekem? Mit szeretnék az életemben?
Kicsit össze van keveredve bennünk: hogy legyek én és önmagam, hogy ne legyek közben önző?
Az mindig nagyon fontos, hogy őszintén magunkba, magunkra nézzünk, hogy mit működtetek most, mit működtettem eddig? Mi van még önmagam elől is elrejtve? 
Hajlandó vagyok e ránézni a belső vivódásaimra, konfliktusokra és az elnyomott érzésekre?
Ha pedig igen, akkor mit kezdek vele?
Hibáztatok másokat vagy magamat? Vagy elismerem benne az én választásomat és felelőségemet is?
Ezeket a játékokat mindig együtt játszuk, mintha előre “szerződtünk” volna rá, vagy bármi miatt fontos volt a tapasztalása és megélése.
Mennyi ilyen elrejtett érzelem és konfliktus van még benned?
Hibáztatsz e érte még valakit?
A hibáztatás egy alacsonyszíntű rezgés és minőség.
Ha igen, hajlandó lennél-e tudatosan ránézni mi volt ebben a te szereped? Tanultál-e belőle?
Ha még mindig ismétlődik, akkor mit szeretsz benne? Mihez ragaszkodsz itt?
Tudnál e magasabb szintről ránézni?
Mi lenne, ha rendeznéd magadban ezeket a diszharmonikus mintákat, érzéseket és konfliktusokat, és a megengedés és a megbocsájtás energiájával tisztítanád és újraértékelnéd?
Ez egy folyamat.
Megengedni, hogy felbukkanjon.
Megengedni, hogy átéld és létezhessen.
Megengedni, hogy feloldódjon és átminősüljün.
Mi van, ha még hálásak is tudunk lenni a helyzetért, a tanításért és a személyért.
Valamiért választottuk.
Mi más lehetséges még, hogy szabadabb, örömtelibb és könnyedebb lehessen az életed?
Hajlandó lennél-e az a kedvesség lenni, aki valójában vagy, magaddal és másokkal is?
Csodás teremtőnapokat!
Hatala Ágnes
onfejlesztonaplo.hu